Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

Új Atlantisz 1945-1989

szágát. A szónak többé nincs hitele! Hagyjátok hát abba a locsogást! Gondolkozzatok! Fessetek! Látomás Mint a kártya, csattog az idő szárnya felettünk. Ez megkeverte. Az elosztotta. Vesztettünk. Országomat egy csaLóért! J. Gy. úr jegyzeteiből Ugrás Sancho! Nyergeld a lovam! Megkergült az úr? Irány Sonkamagyarország! Július? Tatratour? Gyula! Lovagotour. Ez elmeháborodottság! Megvívok az igaz ügyért! Kiröhögnek, mint egy hülyét. Kiveszett belőlük az erény és becsület? Csak folytasd és szétrúgják feneked. Nyeregbe, Sancho! Kardomat! Pattanj a hátamra, Lovag! Hát Rosinante? Hol van a Szamár? Ketten maradtunk, uram. Önarckép Csak így lehet, csak így, így lehet, ajtón bévül építeni házat, zsúfolt előszobába tágas, kékzománcos tizenhatost, poros utcákat, folyóparot, fákat, a régi Kassát, 281