Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

Új Atlantisz 1945-1989

s lebukom a szószékről olykor a padlóra, nem csábultam ám meg vénségemre, hogy talpamat nyaljam, mint az öreg medve, e nagy zajú korban, hol kevés az öröm, titkos módon dalba, beszédbe öltözöm, s ha panaszom hallja valaki is többé, változtasson az isten németté, vagy tömje teli kaviccsal a számat, hogy ne halljon az eljövendő század. Hanva, 1856. július 11. (1983) Somos Péter Leveles üdvözlet Jakoby Gyulának nyolcvanadik születésnapjára A festmény színes vonalakkal rajzolt költemény Eló'sorolás Földszintes házak egymásbakuporodva. Fulladoznak a porban. Fuldokolnak a sárban. Léckerítés. Pinceablak. Ujjnyi résen betör a Nap. Betör a múlt. Egy út. Két vár. Három király. A Pirosak meg a Kékek. Bekacsázik krumpliorr, minden bohócok Cárja. Az úriközönség tombol. Az aréna már teli vér. Mének hevernek szerteszét, mint féligszítt szivarcsikkek. Eget nyal a lelkesedés lángja. Betrappol a Zöld Szamár. 277