Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

Új Atlantisz 1945-1989

Kulcsár Ferenc Tompa Miháh/ ismeretlen költői levele Szövegmontázs a költő összegyűjtött leveleiből Szeretett, kedves Jánosom! A Feketekönyvben leírtam a jövő század végett a holtrészeg kocsist, a paráználkodó cselédet, a falutól faluig vándorló gonoszt, s lejegyzem, íme, neked sorra most az aszályt, a förtelmes nem jó lét bugyrait, hogy magyar villan magyar ellen itt, felpanaszlok, János, neked mindeneket, mielőtt el nem nyel minket a rettenet. Te tudod, pap vagyok, az isten meg német, s gallérunkra varrva a fekélyt, a rémet, az egekben ma német politika folyik, amiként itt a földön is. A mi mindennapi kenyerünket, lelkünket, eszünket, szívünket falánk féreg eszi, düh, sérelem rágja, elfogy lassan, mint a mécs, világunk világa. A hűséges hóhér, Haynau elment régen. A kivégzettek porrá lettek... Sírjuk a sivár égben. Arad, Pétervárad, Pozsony és Komárom, Lipótvár, Kufstein, Olmütz s Józsefváros véreink ezreit nagy mohón elnyelte, rideg kövek közt zúg a rebellisek lelke. És császári béke lőn, fekete-sárga, dögmadár szállong itt faágról faágra, üszkös udvarházak gyommal lettek tele, forró nyárban tört ránk isten fagyos szele... Meg-megállok néha, nézek csak előre: csikasz kutya vinnyogva fut a temetőbe, a pitvar előtt égett hulla fekszik, a szennyes falon véres tenyérnyom vereslik, a forró földeken bojtorján burjánzik, bitófákon akasztottak szembogara ázik, az éjben görbe csőrű halálmadár rikácsol, 272