Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

Új Atlantisz 1945-1989

akár a mezőknek hersenő füvét hej TERELGETI NYÁJÁT és itt állunk báránykáim egymáshoz lapulva hej FÚJJA FURULYÁJÁT (1981) Varga Imre Levél egy barátomnak 1982. augusztus 18-án Most szerda van és dél és én már másfél órája hontalan vagyok nem jó ez ilyen melegben vihogok hontalan honti köröttem az utca mindennapja buszok autók bőgnek s csörömpölnek villamosok s én itt kint a járdán egyedül örömben hogy végre mint leszerelt katonák ledobhatom képzelt egyenruhámat s már nem kell tartanom attól hogy a bírósági tolmács majd félre fordítja amit mondok s estére kiakasztom az erkélyre szeretőm fekete szoknyáját konduljon meg a szurokszínű éj hontalanságom legelső éjszakája forgalom zajával erezett az ablakra nézek ugyanaz vagyok mögötte aki tegnap de látom eltorzul az arc s mint egyik nyelvből másikba áttáncoló csujjogató csapat elmozog és várom jöjjön hontalanságom első éjszakája ugyanolyan siváran mint a többi s talán ugyanoly magányosan is csak a bokrok csak bokrok pörögnek a szélben mint orfeumi kurvák a Puszta domb alatt s mégis nehéz itt az utcán egyedül mint aki mostoháját veszti el s tudja erősen édesanyja sohasem volt s nem lesz ezután sem (1982) 271