Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

Új Atlantisz 1945-1989

Egy részben vagyok ember, egy részben állat és egy részben Isten, magamat aligha segíthetem, ha nincs, aki megsegítsen. Kulcsra zárva előttem minden: ablak, ajtó — szók, indulatok; egy világ teremtődhet így: erre se, arra is indulhatok. Nem vagyok álszent, nem vagyok elszánt. Sem ez, sem az, csak önmagam. Ami az egyik körön kívül van, egy másik körön belül van. (1981) Bettes István Asztaltársaság körülüljük esténként az asztalt beszélünk gyógyító téli hóesésről villanyfényben állva szakad ránk a hó mintha hullanának hófehér csillagok zizegő örvények üde szívű tél majd mindenki másról beszél csendben és minden szó óvatos és halk huzat lengeti gyengéden függönyünk a békesség órája kiteljesedik (1981) Barak László Egy népdalra itt állunk báránykáim egymáshoz lapulva a bégető időben az összetereltek szorongásával várjuk a csodát hej A JUHÁSZNAK JÓL MEGY DOLGA ó báránykáim bűnös lelkek vagyunk mi valamennyien bárgyú ártatlansággal legeljük a napokat 270