Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

Új Atlantisz 1945-1989

források fakadnak, fogatlan szájak odvából feltör az ósi ének, darabos görgeteg zúdul, szálfák törnek derékba, szálkás, szikár testek, gyökerek táncba fogóznak, és jön a százszor elátkozott, a sámánszemű királyfi, dobját leteszi az égig érő fa küszöbére, tépett ingét a hetedik ágára, mérföldet lépő csizmája izzik a csillagok porától, homlokán telek jégvirága. Félútból visszatekint — batyujába köti a széthulló tájat az idő magányos garabonciása. (1981) Tóth László Körön kívül, körön belül A Commedia megíratlan énekéből Németh Ilonának, Barak Lászlónak, Varga Imrének Örkény István mint Vergilius vezeti a költőt Állok állig éjben, tengerárban, rémületben rémületlen, nagy feketeség, zenétlen zene habzik szívemben, ölemben. 269