Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

Üzenet Hiccingából1919-1938

bár nincsen tenger és nincsen hajó, fehér lován ő csak kormányozó. E visszaélések hogyha kicsalnak belőelm egy zokszót, ne fájjon ez néked, komám. Se tenger, se part, még barlang se nincsen szép Hiccingában, se köd, se homály. Lantomon madzag a húr, nem vagyok én Osszián. Nem illik, jól tudjuk, prémes kabátban állni elétek előadásra, de nincs itt fogas. Asszonyunk sincsen, akasztót ki varrna a télikabátra, mi nincsen. Szélén az országútnak magánosan énekelünk. A hangunk rekedt, merthogy borunkat, torkunk régi öblögetőjét, még indájában megette a filokszera. Utólag bevalljuk, hogy nincsen kománk, se pártunk minékünk, és azt is megbántuk, hogy valaha volt. — Ilyen a főzet! Ha éhesek vagytok, és jobbat nem kaptok: vegyétek, egyétek! (1924) Jarnó József Zsoltár-féle panasz Uramisten, eljöttem hozzád: a szemem bágyadt és rokkant a hátam és megint csak imát nyögdécsel a szájam. Uramisten, éjszaka van és nem találom a reggelt, 26