Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

Új Atlantisz 1945-1989

vihogtak. A fekete kockákból a sötétség kiolvadt. Csattogtak a fekete zászlók. •sír Hátán villogó táblákkal üveges érkezik. Pihenni leül — beesteledik. S ekkor éjjel a bronz lovasszobor meghasadt és réseiből repülő kutyák bújtak elő s denevérek. Repülő kutyák s denevérek. A kései hazatérők, részegek, kurvák és taxik fölött lobogtak. A királynő arcán szakállként megtelepedtek. S mint őrült nevetés papírszalag suhogott el a folyó fölött. Emlékszobor, Te, a agyar giasság ősi magyar eré vé vált hirdetője Állj örök idóki réves imádott haza áll! Az óda dadog. S a királynő egy bárban énekel: Ó, ó mene tekel! Pityókásan, kissé tántorogva vonulnak a bürokraták imádott mucikájukkal haza imádott haza. S a pátosz, ez a jövővé hazudott jelen garázdaként szemetesládákat rugdal az utcakövezeten. (1981) Oz svaid Árpád Az idő garabonciás Bartók emlékére Mérföldet lépő csizmában, erdők avarjában gázol az idő garabonciása, nyomában holdkaréjú 268