Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

Új Atlantisz 1945-1989

és ősz a szakálla. Csattog fölötte a fekete szél. Amit holnap vagy azután megérsz: múlt idő, emlékezés. A zöld tornyú barokk templom delet kongató harangja más időt jelent. Tolmács nélkül is megérted. S ezen az otthontalan nyelven visszakérdezel. it Délkörök hálójában vergődik a város. Megvillannak fém kupolái, az ablakok, kirakatok. A vakolat mögül hirtelen: régi freskó átragyog. Pufók angyalkák szárnya csattog akár a halfarok. A szél fekete, a szél fekete, a szél fekete zászlói lobognak. it A szelek városa reng. Önmaga képeit fölemészti az emlékezet. Szoborkővel hiába etetjük, nem csillapul. A móló falához a hullám riadt állatként odafut, s meglapul. Szirénázva autó fordul a hídra. it A Zöld ház ételbárban I. Ferdinánd rostélyost eszik. Cigarettára gyújtana ebéd után, ám figyelmeztetik. FAJČENIE ZAKÁZANÉ! 266