Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

Új Atlantisz 1945-1989

(Sej, Gabčíkovo fölött jaj de csudán pörög a telihold nagymutatója.) Az áprilisi szél zászlói lobognak. Koporsó úszik a Dunán, s a Kisalföld a Kárpátok lábához kikötve tutul. Gyortyákkal lobog a kerál hajója — Gabčíkovo fölött egy bős' legény dalójja. Sej az Ister fölött jaj be gyorsan pörög a Hold mutatója. ů Amit most megismersz, arra csak emlékezel. A téren átsietve egy másik tér visszhangozza lépteid. Az est falán kigyúló reklámok semmit sem jelentenek, (A Mihálykapu alatt: Parenyicát vegyenek!) jelzik csupán a nincs-időt. Minden villanásban tiszta kép: a múlt helyek, ahol ácsorogsz vagy felnevetsz s ahol nincs jelen. És tanúként te sem. S amit majd holnap vagy azután megérsz, múlt idő, múlt. Emlékezés. •sír Egymáshoz vert üvegkockaként hullnak cserépre az idő tömbjei. Egy kisfiú a Manderla-ház ablakából csodálja. Ráncos a bőre, boglyas a haja 265