Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

Üzenet Hiccingából1919-1938

Komlós Aladár —

9 1 Állatnak lenni Jó volna állatnak lenni, karcsú, elegáns jaguárnak. A plasztronmellű, jótermetű dandyk és a víg nőstények világát tartani naivul minden világok legjobbikának s a szépséget, a tapadó táncokat, a bárok frivol röhejét egyetlen értéknek. — Mert, jaj, mire jó sarokban gubbasztani ki-se-bontott zászlók tört rúdjával kezünkben, hamvukbaholt próféták csapatában, a beleinket vizsgálni és fájni, hogy a söröző bugris uralkodik, tökfilkók kukorékolnak fölöttünk. S a trágyadombon, hol életünket eltotyogjuk, egyre nagyobb a sötétség. (1924; Győry Dezsó' Ós zi beszéd Sötétedik, sötétedik, hiába a lámpa, a kályha, az ősz megül, belep, befon s szomorú ízt szitál a szájba, csókokat szomorún váltunk, szavakat szomorún szólunk, valami roppant együgyű titkot tudunk mi róla, s tudnak mirólunk. Az emberek, az emberek beszélnek a szélnek, az ősznek, s maguk fölé, bajuk fölé a bánatot megteszik őrnek, a bánat őrizi őket, őrizi, unszolja, inti, hogy mireánk vigyázzanak ők, akik éppen olyanok, mint mi. Sötétedik, sötétedik, hiába a tűz, meg a villany, annál komorabb lesz bennem, mennél több világosság villan, az emberek, az emberek, szegények, ők ugyanúgy félnek a bútól, bajtól, árvaságtól, mint mi, hát aztán beszélnek a szélnek. 23