Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

Üzenet Hiccingából1919-1938

Ne féljetek, ne féljetek, nem olyan rossz ez az este, minden léleknek megvan a maga jóízű teste, nem minden rossz, ami látszik, nem minden jó, ami lélek, az se biztos, élet-e ez az élet...? Csak épp ősz van. Félek, Beszélek. (1924) Antal Sándor Köszöntés Hiccingából Tabéry Gézának Setéten borúit az időnek palástja miránk, jó komám. Vitás beszéd se essen arról közöttünk, ha érdemes-é hálát adni érte az égnek, hogy erő, egészség hiánya miatt panaszra nincsen okunk. Hogy két bal kezünkkel beléje markoltunk az ármányos forgású história-kerékbe (fene meg tudta, mekkora nagy késekből csinálták annak minden küllőjét!), hát csak elvágódtunk, ki erre, ki arra. Örüljön mindenki, ha nyolc esztendőnél is hamarább gyógyuló kék obsitfolttal is megúszta. Az árokban van víz, törüld le a sárt a pofádról. Az lesz csak a szép, hogyha mezítláb, üres pipával rég pihenő agyarunk közt megmaradunk, akik voltunk: manéros ifjú urak. Hazánk avagy házunk mivelhogy régen volt, ne terheltessék tenéked leülni az ország útjának mérföldkövére. De van még egy másik tágas és szellős álláspont is itten mellettem. Ha tetszik, 24