Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

Új Atlantisz 1945-1989

hogy ó a földön maradt (1958) Zs. Nagy Lajos Éneklő halak Éneklő halak a kirakatban szájukat a csillagokra tátják, s a dörgő város házai fölött némán repül a legszörnyűbb imádság. „Könyörgünk, emészd el szent tüzeddel, Uram, emészd el a város lakóit, hisz egyedül csak mi vagyunk igaz szolgáid, méltó hódolóid. Ne higgy soha a rút hangsokodóknak, a szó elszáll, a némaság marad. Uram, örülj e néma áhítatnak. Akard: legyen sok éneklő halad." (1968) Gyurcsó István Az unokák megszülánek... Az unokák megszületnek. Az unokák sírnak, az unokák járni tanulnak, az unokák beszélni tanulnak... Az unokák, amikor jeles ünnepeken körben állnak a nagyszülők udvarán — nem értik egymást. Az unokák a nagyszülőket sem értik. „Gyöngyöm, virágom!" 174