Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

Új Atlantisz 1945-1989

Az unokák nem értik, mi az a „gyöngyöm" s mi az a „virágom". Az unokák más nyelvű tájról jöttek a nagyszülők udvarába, ahol apjuk vagy anyjuk tanulta az anyanyelv varázsigéit. Az unokák karikában állnak a nagyszülők udvarán. A nagyszülők sírnak! A nagyszülők mosolyognak, a nagyszülők madártejet főznek, s a nagyszülők beszélni tanulnak az unokák nyelvén, hogy megértsék egymást. A nagyszülők szíve kerek alma, beleharaphatnak a más nyelvű unokák. A nagyszülők szíve tiszta szoba, ahol leülhetnek a más nyelvű unokák. De egyszer elfogynak a nagyszülők: elfogy a kerek alma, kihűlnek a tiszta szobák. Az unokák nem tanulják meg a varázsigéket, és elfelejtik a világot. (1968) Bárczi István Beteg fecskék Itt döng a föld s leránt magához a fecskék meg verdesve szállnak nagy szemcsés kristályfürt a pára itt már mindegy a katonának háta mögött fekete csíkok hármas sorban fekete vászon számok ölik a gyereket ki elindult hogy madarásszon kutya vakkant raz dva szája öblösre tárva harapásra 175