Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

Üzenet Hiccingából1919-1938

Földes Sándor Lant nélkül Csónakom szárazon vesztegelt, árvizet vártam, hogy suhanhassak a pitypángos rétek felett, a tornyok ösztövér szigonyain, fehérhajú hegyeken és a városok ezerillatú góze felett — lant nélkül a temetőfalnál énekeltem Erosnak... nem néztem hátra, de hallottam, hogy a világ Megújítója a csontokat őrli s a holtak porával csiszolja fényesre az életet, éreztem, hogy a világ Felbujtója nászra borzolja a füveket és dübörgő hangot fúj az éji rigó torkába — kivert a láz, homlokom a falhoz támasztottam és hallgattam a bölcs kövek fecsegését: ne nézz hátra! — ez a legnagyobb bölcsesség; sohase nézz hátra, mert mögötted is az van, ami előtted: egy végtelen hosszú asztal vagy, amin az élet kedvvel lakomáz, de gondoskodj ízletes terítékről, gyümölcsökről és kövér húsokról, borról és véres csókokról és mikor legjobban megrakodtál, bonts asztalt: ne hagyd magad fölfalni egészen! ne törekedj magasra, de plántáld magad mélyebbre, mint Te vagy, mert nem a kéj és nem a gyermek a teljes öröm, hanem a Cél: az Ember! gondoskodj mindig nagy gondokról s ha vasakat izzítasz, ne félj a vulkáni hőtől, de hidd, hogy a szikra gyújtani fog — előbb szeresd önmagad, csak azután gyűlölj mást s ne koldulj senkitől örömet, mert mindig neked kell adnod; metéld le az erények mákjait, nehogy sokáig aludj és elmulaszd kiinni a borod, mielőtt megzavarosodnék — ha unatkozol, istent is teremthetsz magadnak, hogy legyen mit megtagadnod önmagadért, de mindenekelőtt: légy a magad értelme! ne törj hatalomra, mert a hatalom korlátoz a cél elérésében s mikor a világra vágyói, járj egyedül, mert így jobban megérzed, mint a csordában; de menekülj a szúró magánosságtól s ne kevélykedj bánatoddal, mert annál nagyobb kínok is vannak — 16