Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

Új Atlantisz 1945-1989

Itt van ezer ösvény fütyörésző séta a kétség a hangyák nem akarják hogy váraikat a mókusok megértsék A hangyák nem akarják s én mit követelhetek tőled? Légyölő galócák közelében a pókok szúnyogot ölnek fölöttük széles szárnyú sasok repülnek s még följebb még szélesebb szárnyú az éjjel ha mosolyogsz szemedben gombák legyek piroslanak s a pupillád sötét szárnyakon nyílik széjjel Itt van ezer irtvány ha elfáradok sündisznóba botlom Egyáltalán szép-e a szemed? Valami ilyesféle szorongatja a torkom Ha szép lenne képeskönyvekből vágnám ki s becukroznám mint a mandulát Jó itt a rengetegben mert itt magam elől is futhatok bokron és árkon át Futhatok alattam lapulva fut a rét velem fut a csermely egy hab most partra ért Öböl a mohahegy öböl a tenyerem cséppé válik a perc cséppé a szerelem Szamóca érik itt szamóca liliom ősz árnyán ül a nyár vércseppek a havon 168