Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

Új Atlantisz 1945-1989

A margaréták szirmáról ki issza fel a vért? A rengetegben jó nem kell felelni mindenért a bozót eltakarja a bíbic rárakja fészkét Ha elfárad a képzet leveled harkálya kopácsol a fán a szomszédos mezőn víg nász lesz délután víg nász lesz délután Hátán heverészik a szöcskesereg a kankalin kelyhébe harmat pottyan s e csöpp pocsolyából csillog a szemed Csillog de csak addig míg a harkály kopácsol riadt nyulakat űz már a harag s én a félelem sörényét borzolom magamban tovább rohan a csermely elfolynak a szavak Itt mindig fekete doboz az est rajta ezüst celofán a hajnal ha kezdem kicsomagolni ruhám tele lesz kétszínű hajaddal Az egyik szál első ölelésem sötét borzongó fénye a másik szál fehér ezzel takarsz be ha a rengetegbe többé már nem léphetek hogy virágot szedjek cserébe érte De ezzel most mit törődjem? Itt van ezer ösvény itt fütyörésző séta a kétség a hangyák nem akarják hogy váraikat a mókusok megértsék A hangyák nem akarják s én mit követelhetek tőled? Légyölő galócák közelében 169