Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

Üzenet Hiccingából1919-1938

gömb! henger! kup! csak rokon szívveréseket telegrafál a szél felizzanak a hideg csillagok. (1922) Földes Sándor Tükör Az éj, a betegség, a mámor, az éhség már rég belém láttak s én balga keresésre fecséreltem az időt szfinkszek kapuit nyitogattam — önmagam kerestem a Gaurizankar homlokán, a tenger fenekén és sötét narkózisokban most a porban ülök a Napra nézek és a mezőkre és a szomorú ökölszorító emberekre a csorduló gyümölcsökre, a patakban a gyermekekre és a fekete hullákra a jég között az aranyedényekre melyek szétrepednek, mint a cserép, az ekékre és a kalapácsokra a csilingelő vásárokra, a komikus képcsarnokokra és az igáslovakra a hihetetlen teleszkópokra, a rongyos kathedrálisokra és a pompás kunyhókra kicsire és nagyra, asszonyra, őrültre, tolvajra, papra, apró világítóbogarakra és sötét reflektorokra porban ülök és magasabban érzem magam, mint a madár a fellegek felett mert az ember magassága az Ember! szivem tömlővé dagad, ezer irányból fut belé a vér és diadalrészegen ordítom átkozott nevem: hajnali harangszót riadt földek felett Ember! — glória! glória! (1922) 15