Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

Új Atlantisz 1945-1989

Jézus kifeszített testét. Ő most a rég tanult passiót énekli gyászba borultan, sört iszik ernyedten, s csak nehezen tud lemondani a világmegváltásról. II Fiam, ha majd úgy bokszolsz már, mint Li ston, Clay vagy Papp Laci, felkeresed apád hajdani háziurát, s kiütöd. Ne félj, megérdemli. Szerkesztő elvtárs, holnap elköltözik, mondta nekem, szükségem van a szobára, tehát értse meg, szerkesztő úr! Érted, fiam, haladéktalanul szükségem lett egy tengeralattjáróra, azonnal ürítsék ki a szigeteket és az oázisokat, szükségem van a boldogságra, kiabáltam. A sajtóban akkor oldottuk meg a lakáskérdést, szerkesztőségi asztalokon, állomások büdös lócáin aludtam, s azt gondoltam, legkésőbb holnap visszaköltözöm a pálmafákra. De jött anyád s nem engedett. Tehát, megegyeztünk, fiam. Kiütöd őt, azután sorra veszed a többit, 156