Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

Új Atlantisz 1945-1989

(A hársak meséje: Csöndes legény volt, álmatag, szelíd, de arca néha vad lett és setét, csikorgó foggal szidta istenit, s ha úgy esett, tulajdon életét. Olyankor volt ez, mikor őszidőn, ősztáji napon, őszi estetájt varjak danáztak fent a Dóm-tetőn s a korcsma gőze már agyára szállt. Ilyenkor dúlt lett egy rossz perc alatt: földhöz vágta a súlyos ónkupát, s elborult szemmel nézte, hallgatag, a szép csaposlány gömbölyű farát.) 1618. IV. t. c. Deliberatum est: Az Uyfalussi es egyeb borokk arultatása Zent Yakab napigh ma-naptól kezdve uyra tiltatic: Az Nemes Tanats így határozott. Az éke sen-szólás professzora kassai Fő-oskolán szólt: De furcsa hangok, furcsa emberek! Szép éveik közt arat a halál, s Aurórás, finom, halk szavuk felett Martinovics vérfoltos árnya száll. (A kis piros bogarak meséje: A földet felásták, sírok fakadtak. Mi itt vagyunk azóta szüntelen. Máma temetnek, holnap aratnak: mi ábrát hímzünk a vén köveken.) 142