Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

Új Atlantisz 1945-1989

Déryné álma: Szép, régi város. A Kálvárián (ha holdasak az esték) a holdfény beragyogja a jobb lator keresztjét. Tegnap ott jártam. Már aludtak a piros bogarak. Egy férfi állt a kőkereszt alatt. Az arca lassan az éj felé hajolt, s fejére hullt egy kis darabka hold. A fódeák álma: Szép, régi város. Tegnap fent jártam ismét. A dombtetőt a hársak jól őrizték. A kút körül sírtak a kis koboldok, s egy hölgy, szegény, a holddal csókolózott. (Rodostói szellő meséje: Marmara-tenger száz üzenetét hallgatja bizton éjszakákon át, vagy őrtüzek volt, lobogó neszét és szarvaskendi Sibrik halk szavát.) A gyermek meséje: Vajon a tenger mekkora lehet? Beférhet-e az álmodó szemekbe? Ha felnövök, majd én is elmegyek mesék után a messzi Napkeletre. 143