Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

Új Atlantisz 1945-1989

Világa mert az ég dühöng és úgy tüzel hogy menni kell Előtted ím a nagyvilág nem érheted be ennyivel (1958) Tőzsér Árpád Férfikor Villamos vágtat, mintha vad futna, megadón fekszik alá az utca. Szerelmét adja lány a legénynek: adom magam vad tülekedésnek. Állandósul a robaj a vérben: férfikort kongat huszonkét évem. Huszonkét éve adom a hőst itt, játszom a sorssal szembeköpő sdit. Élek, csavargok, vagyok, mert lettem, mint dér az ágon: megkérdezetlen. Indultam, mint más: virágembernek. Tövis lettem, mert fagyok neveltek. Szúrok, ha szúrnak, rúgok, ha rúgnak, nem hajlok se új, se régi úrnak. Csak a nád hajlik, törik a férfi: nem tört derékkal 136