Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

Új Atlantisz 1945-1989

Bábi Tibor Okulásul Nyolc testvér közül mai napig csak én maradtam meg magyarnak; embert alázó kényszerűség, a nyolc közül csak én tagadlak. Az évek űztek, megaláztak, erőt mi adott, én sem értem; ha szerettem is ezt a népet, nem följegyezni való érdem. Ám okulásul kell a hétnek és okulásul százezernek: a magyar ember csak magyarként marad meg nálunk ép embernek, mert magamagát árulta el, ki oktalanul másképp vélte; ha társtalanul kallódik most, ám kallódjon el, nem kár érte. De napnak arcát nem mutassa, rejtezzék, bújjon félve, fázva: a szabad élet nem szereti, ki magamagát megalázza. (1955) Dénes György Tiszta volt a szegénységünk Tiszta volt a szegénységünk, mint a frissen vetett ágy, mint a rétek könnyes selyme, dombos kenyér volt a vágyunk, égig forgó drága vágy, szegénységünk áldott terhe. 130