Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

Új Atlantisz 1945-1989

A fecskék is őszkor így repülnek Messzire. Elindulunk hát, kietlen őszbe, Új fészket rakni talán még tudunk. Vagy talajtalanul, s mindörökre Szétfutunk? Már keringünk csak a fészek körül, De a te arcod örömtől ragyog: Örülsz, hogy kivágatnak tőből A magyarok. (1947) Bábi Tibor A Duna húlján át Egy éjjel Esztergomnál a Duna hídján át kísértek engem holdfény alatt zord arcú katonák. A túlsó parton, ott megálltunk; a nagy Duna hallgatott. Mellemből akkor sírás szakadt: — Óh, jaj! két országban is hontalan vagyok! Sírtak velem az ébredező szelek. Sírtunk együtt fájdalmunkban két ősi part két síró táj felett. (1955) 129