Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

Üzenet Hiccingából1919-1938

lerongyolt és bozontos koldusok, mi városokra zúdult ordasok, a Kárpátok legördült fiai, vak fegyverünkön megcsillog a nap — s az utak mentén ha tábort ütünk, hej, ropog a tűz, a malac visít, vígan pirítunk pompás pecsenyét, a kastélyokból régi bor kerül — s a piacon ha általvonulunk, kis bambinók (akár a mogyorók) merednek ránk és finomarcú lányok, akár a kimberekre kétezer év előtt -, s egy-egy városban, ha bevonulunk a szűk uccákra este, felugat a puskatűz s hajrá, a harc lobog (egy általútnál elhagyott ágyú árvul) —, s míg künn a tartlón ázik az éji őrs, tárt szekrények közt a feldúlt szobákban ékszert motoz a sóvár katona — s a szállásán a hadnagy úr magában elereszti magát a széles ágyon, eszébe jut, hogy egykor diák volt és poéta és a sötétbe bámul... (1921) Komlós Aladár Miszticizmus Morogtam furcsa, ó latin imát, én is, bár tiltva volt, hánytam keresztet és a parasztfiúk Szűz-Máriát és messze Betlehemet emlegettek. S akkor sötét szememben szinte láttam fehér sok házat, olyat, mint falunkban s Szűz-Máriát s sok szentet glóriásan láttam borzongva, áhítatra gyultan. 12