Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

Üzenet Hiccingából1919-1938

A templom állt a napsütötte téren. És én a hűs sötétbe lépni féltem. (Ó gyáva, réveteg zsidó gyerek te.) S titokban az Istent kerestem én. Nagyapám az Isten, jöttem reá remegve. (Korcsmáros volt és ősz volt már szegény...) (1921) Márai Sándor Anya Amit egy titkos kéz irat: lágy arcod fonódott redője bonyolult, fakult kézirat, nézem, betűzgetem belőle: mit írtak az évek, az élet? Ez én vagyok, az én sorsom, e mély sor a homlokodon: bocsáss meg, nem így akartam, ennyi lett, ki sorsa ez, enyém, tied? nem tudom. Szobákban, éjjel, idegen tükrök előtt néha megállok: nézd anyám, fiad idegen arcán indulnak már a ráncok, hasonlók, mint a tieden, és kopva, elomolva, mállva két testünk visszaporlik lassan egy testbe, egy porba, egy anyába. (2921) 13