Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

Új Atlantisz 1945-1989

Szabó Gyula Kis vers Január van, és virágzanak a fák. Súlyos minden bokorka, ág. Éjszaka nyílott — és most csupa virág! Fagyott köd — csipkés zúzmarák: Virágzik a villanydrót, a házeresz, A kerítés és a kémény... Azt hihetném, tündéri láz, csoda ez — Ha nem dideregnék: szélén Egy ámító, hazug világnak. Losonc, 1946. január 9. Gyurcsó István Kobölkúttól jöttek... Köbölkúttól jöttek a katonák. — A toronyóra éjjel hármat ütött, és a szőgyéni szerpentin út fölött riadtan vonítottak a kutyák. Harang kondult, veszély árnyékát ijedten hirdette a falu fölött; s a nép álmosan, pisszegve öltözött, vállára kapkodta a tarisznyát. — A háború után már a béke virágozhatna a nép kertjébe',, de a rideg törvény kórót nevel, és az éjfél utáni vad órán a szőgyéni sötét kertek alján konok paraszti tömeg menetel. (1947) 125