Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

Új Atlantisz 1945-1989

Kövesdi László Szonett az igazságról Eddig tagadtam s mondtam: egy igazság van: az, hogy nincs, s bolond ki benne hisz — hogy szavaim a jámbbrt megríkassák — hazug a vágy, a viz s a felleg is, De most, hogy érzem rettentő hiányát, s az aljasság és árulás az ur, midőn a hullát sírjából kihányják: mit mondjak önmagamnak válaszul? Zokogva vallom immár, ámde későn, most, hogy sehol nincs, létét érzem én, mivel megölték, sorsunk szenvedés lőn, s feltámadásra nincs szilárd remény. Mert isten volt, kit sohasem imádtam, s letűnt ma egy istelen világban. (Pozsony, 1945. április.) Kövesdi László Tájkép csata után Koratavaszig csata volt itt, s a gazdag nyár sem födte be a harcok-ásta bus redőket, még nyitva a föld száz sebe. Döglött tankoknak bűze szállong s ágyucsövük mint csonka csáp mereng, amott egy teherautó mereszti felpuffadt hasát. Körül a föld dohogva ásit, mert nem volt, ki művelje meg, a buja gaz között a hullák, melyeket nincs, ki eltemet. A nap véreset köp s leszédül: egy év előtt még szökkenő 123