Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

„...lesz: feltámadás!" 1939-1944

Ha arcunkon simít Keze, melytől felkelt a holt s melytől bélpoklos és szegény emberséget kapott — napfény töröl zord árnyakat s a seb mosolyra gyúl: megszépült új világunkon a Béke így lesz úr! Vihar nyomát a feledés elsöpri. Szent a vér! Embernek szól a tisztelet, mert benne Jézus él! (1944) Kövesdi László Sappho és Alkabs (Lesbosi szonett) „Óh Sappho jöjj, az esteli séta vár!" „Hagyd el Alkaios, ma miről beszélnénk? Rőt az alkony s hűs, üde széllel élénk". „Igen, búcsúzik s indul a méla nyár. Találkozunk még, jaj sose tudhatod!" „Szívem óhajt rejt, s remegek, ha látom: minden érzés vágy lesz, eressz barátom..." „Menj hát s daloljad lesbosi, bús dalod!" Ment s a búbánat zamatát kereste, halk ligetben lelte a csöndes este hordván Erőst, mely minden erőt elöl. S néma pásztorként ha merengve lelke dúlt magány síró juhait terelte, kék szellő járt az Okeanos felől. (1944) 116