Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

„...lesz: feltámadás!" 1939-1944

Kövesdi László Solveig bölcsődala Sok vétek és bolygás után ölembe újra visszatért, haja lett hófehér csupán, de nem aratott sok babért. Ingrid s Anitra, rang, arany, letűnt varázs. Ki érti meg? Fáradt-alélva, hangtalan ma ismét keblemen piheg. Gudbrand völgyén kél már a nap, a Rondan-hegység messze int: most őt ringatnom kell nekem. Az éji párák szállanak, s az Élet dallal jő megint: aludj én drága gyermekem! (1944) Kövesdi László Hamlet I. /I tépelődő Hamlet Most „lenni vagy nem lenni", ez a kérdés; a rosszat ifjan láttam, s kételyek szállták meg lelkem. Halkan tévelyeg a kétkedő, mig megremeg a térd és a váll a gondok zord súlya alatt. Mit kéne tenni? Mert mi az igazság? Mert ölni bűn és megtorolni gazság, mert mi az ember? Múló árnyalat. 117