Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

„...lesz: feltámadás!" 1939-1944

LUCIFER: Nevetnem kell! Amit rajongva szólsz E percben hős zenédről — hallod-é? — Nem több, mint vad, üvöltő fájdalom. A szirénabúgás megszűnik, a légelhárító fegyverek kattogása hallatszik. ÁDÁM: E kattogás, Lucifer, mit jelent? LUCIFER: Bizony, nem hallsz most Liszt-rapszódiát, Se Csajkovszkijt! De műved, jó komám, Tetszik nekem. A légelhárítók S bombák zenéje, bár fülnek sután Hangzik, zenéd ez éppúgy, valld be már. ÁDÁM: E lárma nem zeném! Nem így kezdém Dalom. E bántó hangzavart nem én, Cinizmusod szerezte Lucifer! LUCIFER: Nem én, te vágytál égbe szállani S kezed akart sziklát gördíteni! A gépet, mely sasként az égbe visz, Te gondoltad ki, bár megvallom: jól. A bomba, mélybe hullva egyszerű Titkával, műved Ádám. Mit akarsz? Mi érdemem e lármában nekem? ÁDÁM: Mily végzet áll legszebb utam elé? Nemes célom akármihez fogott, Saját kezem mindent bevérezett. Bombarobbanás hallható. 113