Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

„...lesz: feltámadás!" 1939-1944

LUCIFER: Ezt bíz derék találatnak hiszem. ÁDÁM: Isten, hová tűntél szemem elllől, Hogy ily zavart elmével kell jövőm Sorsán tűnődnöm? Házak, otthonok Pusztulnak kártyavárként perceid Alatt, ember kezétől bűnösen. Uram, míg nem késő, tekints le hát Földedre. Mily szörnyű lett életünk! Hiú a múltra csak akkor valék, Ha Téged ért dicséretem. Ezért Emeltem égbenyúló dómokat, Nehéz kockákat századok során Egymás fölé. De becstelen becsvágy Nem élt bennem. A dóm Téged dicsért. És mégis bús titkod lehet velem. E szép munkám most mind romokba dől. LUCIFER: Botor beszéd! A tények arca más. Ne Istentől kívánj te számadást: Rád nem tekint! Földedre t e tekints! (2943,1 Környei Elek Ének az emberi méltóságról Talán így lesz: a föld alatt, ki gyűlölt, már csak por — sírok felett az élet új szépségekről dalol. A kísértő lidércnyomás a szívben megszűnik. Felperzselt templomok helyén az Istent keresik. 114