Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

„...lesz: feltámadás!" 1939-1944

LUCIFER: Figyeld e hangot! Új melódiát Sikolt süket fülekbe. Éktelen Halálba fojtva legszebbik zenéd. ÁDÁM: Fülem repeszti vandál ordítás. LUCIFER: Jer beljebb, hogyha élted kedve nagy. Szerényen, mint vakondok, bújj meg itt. E pince óv. Pár perc alatt telik Ijedt arcokkal. Most vígat ne várj! Barlang-lakodban lesd a jobb idód. Az óvópince megtelik emberekkel. ÁDÁM: Mily rémület hajszolja mind megint? Álmuk sakálüvöltés törte szét. E sok szívben együtt a félelem, Anya- meg csöpp gyermekszív rejtekén: Vak éj, melyben halott az értelem. LUCIFER: Felejted régi büszke életed? Vakondoklyukba hajt szárnyad. Te sas! ÁDÁM: Ily balga végzet játszik sorsommal? Zenében szólt szivemből áhitat. Palestrinában Istent zengtem én, Csak Érte szerzett lelkem Bach-zenét. Mozart, Chopin szent álma volt enyém S Beethoven, Wagner voltam én, csak én! Új, szebb világot jósolván zeném. 112