Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

„...lesz: feltámadás!" 1939-1944

Szenes Erzsi Oh költők, társak, akik túléltek Oh höltők, társak, akik túléltek, zengjetek rólam egy verset, itt kérlek, el ne feledjétek társnőtök, ki annyit szenvedett. Mondjátok el: szíve énekelt a végsőkig az ostor alatt. S nem szűnt meg hinni, hogy felvirrad a szabadság, s rózsák nyilanak a vérből, s a könnyből szeretet. 2942. május Páll Miklós Sírfelírás a saját fejfámra Született egy vad, szerencsétlen korban S az ajkán ujjongó dal sosem fakadt. Akart sokat és nem tett semmit, S most alszik e vén, bús fák alatt. Ajka nem csókolt soha egy ajkat, És szeme két szembe sosem mélyedt. Csak könnye volt, és azt dalolta, S ím, eltiporta őt az élet. (1943) Környei Elek Az ember tragédiája a huszadik században (Részlet) Felüvölt a légiriadó szirénája. 111