Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

„...lesz: feltámadás!" 1939-1944

hogy megvakuljon, s ugy bukdácsoljon az örök éjben. S az átkok, melyeket anyák küldtek utána, ott majd elérik, mint tüzes harapófogók nyúlnak feléje, husánggal sújtanak rá mind, akiket megkinoztatott. 1941. tavaszán Szenes Erzsi A halott József Attilának Vagyok náladnál is árvább Attilám, bár van apám s anyám. Velük kell pusztulnom most a sivatagban és nincs honom, mely halálomban ajnározva keblére vonna, s megőrizné nevem. Te, éltedben árvábbnál-árvább, holtodban végre hazajutottál, szavad kivirágzott, mint az orgonaág, s egy ország szive őrzi illatát. De hozzám e föld halálomban sem lesz édes, csak mostoha. Én nem találok itt haza soha. 1942. áprůis 18. 110