Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

„...lesz: feltámadás!" 1939-1944

A domb tövében csak egy fenyő állt őrt az őszi ejben. Csak egy fenyő volt. De keményen állt. Mintha nem látta volna a halált. És sudár törzsén mint az ölelő karok nyúltak a zöld galyak elő. Didergő madarak bújtak alá és ég felé tört, mintha mondaná, vagy maga lenne a szent vallomás: Halottak napja van, de lesz: feltámadás! (1941) Ásgúthy Erzsébet Tűzkő* Az aszfalton két ócska talp ványadtan csosszan. Fáradt redői közt tolakodó pocsolyák vize loccsan: — Tűzkő... tűzkő... tűzkő... Küzkö... küzkö... küzködünk... küzködünk... De valahol fényárban úsznak a termek, és suhognak, susognak, suttognak a selymek. Dohos szagú, penészes pincevermek kivert lakója elszántan, sziszegve, sietve súgja: — Tűzkő... tűzkő... tűzkő... * A pesti tiltott utcai zugárusok közismert kínálkozása 107