Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

„...lesz: feltámadás!" 1939-1944

Küzkö... küzkö... küzködünk... küzködünk... De valahol tavasz van már most, lankad a tél, és langyos lankákat lágyan borzol a szél. Két szederjes ajk hadarva tovább beszél: — Tűzkő... tűzkő... tűzkő... küzkö... küzkö... küzködünk és küzködünk és valahol ezüstkupákkal a mámort mérik, és valahol szűzlányok szemérmes, szeszélyes szerelme érik, valahol szirom szakad, és csíra fakad, és zendül az ének, valahol ölelő ölekbe ömlik az élet, valahol csókot vált Élet és Halál, valahol az Éhség így kiabál: Tűzkő! Tűzkő! Tűzkő! (1941) Ásgúthy Erzsébet Krisztus, hol vagy? Vak sorsunk síkoltása ez, Kint szürke ólom permetez. Kutya üvölt az éjszakába, kopog a koldus csonka lába s szívünk üres, mint gazdátlan tanya. Mert tovább tart az örök Bábel, Még mindég harcol Kain és Ábel, S üres bölcsőt ringat a Szűz Anya. (1941) 108