Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

„...lesz: feltámadás!" 1939-1944

Berkó Sándor Talán Egyszer majd eljő értem is, hátam mögé áll lopakodva, s hogy meg ne ijesszen, kezét két réveteg szememre nyomja. Megkérdi tudom-e, ki Ó, és én szólok, csak nemet intek, talán édesanyámra gondolok, talán a bibliai kisded arca dereng át a homályon, s mit tudom én, talán az isten, könnyül szívemben a világ, csomósán hull szét ereimben, egyszer majd eljő értem is, jeleket rajzol homlokomra, hűvös ujjával szelíden kínjaim görcseit feloldja. Nagy égi fények közt kilenc ezüsthajú lányka száll át vak éjemen - lebegtetik foszló testem ködös uszályát. - Gyere, testvérkém - énekelnek citerák pengő dallamával, a fűre hullok, s betemetnek margarétákkal, ibolyákkal. (1941) 103