Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

„...lesz: feltámadás!" 1939-1944

Pozsonyi Anna Tavasz a város felett Régen még mielőtt szirénák búgtak fel az égig itt pacsirták dala csorgott szét a mezőkre s az aszfalt helyén március bujt ki tömör rügyekben a földből. Még olvasunk néha nagy, zúgó árvizes tavaszokról, de nékünk már csak a kirakatok kelméin s bizar kis női kalapokon nyílnak ki a virágok s csak néha, vonatok ablakán kitekintve látjuk, hogy a nagy, szabad mezők még vannak. Kevesen néznek neon fények alól a holdra, mely tavasszal nagy és udvaros. S a langyos éjszakában vonuló vadludakat s a holdas felhőket tán csak antennáink látják. (1941) Pozsonyi Anna Vigasz Talán nem is lesz olyan keserű Feletted borzolódik zölden a fű S lehullva rólad sallang, szócafat lehajolsz gyökérnek oda, honnét gyökér fakad. Suttogva ünnepelnek virágok, fák, füvek. Suttognak és köszöntik megtért testvérüket. (1941) Ásgúthy Erzsébet f Áprilisi reggel Ma meglestem a fákat, hogy szeretnek. Hogy suttognak egymásnak drága titkot. S tetten értem egy ifjú fűzfabokrot, 104