A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988

Dobos László - Táncika

mondanám, menjen el hajnalt nézni. Ócska trükk. Leitatom. Ezután ő emeli mindig elsőnek a poharat. — Ha fenékig, akkor fenékig — szólt rá a koreográfus lány. Lecsúszik kicsit a széken, érzi, követik ravaszkodását, s a szilvapálinka mintha belülről vasalná a fülét, feje lágyát, szemgödrét. Arccsontja szúrni kezdi a bőrét. Kiállna a körből, mert a pálinka egyszerre barátja és ellensége, de erre az eshetőségre már nincs gondolata. A karmesterhez húzódik közelebb, hiúságához szeretne szólni, valami hízelgőt, nem jő semmi, akárhonnan indul, hímzett gondolata egyszerűen nincs. S ha valami elődereng, elakad a feje közepén. Messziről hallja a házigazdát. — Azért mondom, hogy tudják, mi tulajdonképen morva-szlovákok vagyunk. Nagyon öregjeink onnan jöttek, szlovák földről. — Ha akarod — hajlik hozzá a karmester —, kielemzem neked a tegnap esti dallamokban a pentatonikát. Pontról pontra, mi azt hisszük, hogy csak a magyar népdal építkezik az ötfokúságra. Akarod? Tudod, milyen izgalmas? — Inkább majd hazafelé, délután, estére. Majd az autóban. — Én a sofőrékkel alszom — állt fel a koreográfus lány —, elfáradtam. — Nyújtózik szemérmesen, várja a férfi reagálását. — Elkísérlek, hazakísérlek. — Csak a küszöbig. — Legalább az ágy végéig. Bóklászó fejjel néznek utánuk, ahogy bezárják maguk mögött az ajtót, eltörik a társalgás, látszik, a lány volt fontos. Pedig erre a kis időre már kár lefeküdni, mondja a gazda. Megtisztálkodunk és felkelünk, nálunk ilyenkor így van, nyár ünnepe a fesztivál. Hajnal képe: a falnál fekszik a sofőr, mellette a felesége, legszélén a lány, az ágy szélén az újságíró ül, mellette kisszéken a házigazda, a konyhaszék karfájára borulva virraszt a karmester, a kis szoba heverő j ét a küszöbig húzták, hogy a háziasszony is jelen legyen valahogy. — Csak a kezedet — kérleli a férfi —, az egyiket csak... — Az újságíró most esőért fohászkodó gyülekezet: — egyedül — esdekel. — Csak a kezedet... — Egy tapintásra. — Száraz, meleg a tenyered, érdes kicsit... — Ravaszkodik, hízeleg, de nem mehet tovább. Indulna sokszor akaratosan, indulattal vergődhet csak, a lány szorítással kényszeríti, akarata van a lány kezének. 49