A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988

Dobos László - Táncika

— Őrültség — mondja halkan a férfi. — S mit reméltél? Nászágyat? Hancúrbébit? Kárpótlást az éjszakáért? Legalább megtapasztalod a vigyázzállást, vigyázzülésben az ágy mellett. Ezt is tudni kell. A férfi beleragad a kéz melegébe, s már omlik is rájuk kő vagy homok — képzeli —, de fogják egymás kezét. Taszítaná a lányt veszélyhelyzetekbe: tűzbe, vízbe, szakadék szélére, ahonnan megmenekülni csak az egymásba fogózott kezek segítségével lehet. Megbánást érez: valamit rosszul csináltam. — írnék hozzád verset is... — Nekem az kevés. — Pohár nélkül elgyengülünk, vendég urak — éled meg a gazda —, lakodalmakban ilyenkor szolgálják a reggeli pálinkát, frissítőnek. Itt ősszokás ez is. S nem tudnának úgy beszélni, hogy én is értsem? Nem osztozhatnánk azon a kis örömön, vendég úr? Mi azt tesszük, mi olyanok vagyunk, mert itt van például Cirill és Metód, biztosan hallottak róluk, bolgár földről jöttek, jó, de itt térítettek, itt tanították az írást, legyenek ők a magukéi is, minden népnek szüksége van prédikátorokra. Igaz prédikátorokra. Nagy prédikátorokra. — Hagyd abba, Lojzo - ült fel a háziasszony —, te azt akarod, hogy mindenki a mi szentjeinket szeresse, Mojmír meg Svätopluk, meg mi lett volna... — Éppen ez a legfontosabb, mi lett volna? S hol tartanánk azóta, morvák, ha a magyarok nem tapossák szét a birodalmat. Mert azért azt is kell tudni, az igaz valót... Mi lett volna? Ezeréves kérdés ez, elestünk egy birodalomtól, nagy nép lehettünk volna. — Lojzo

... A lány keze most menekülés is, valami más, képzelt helyre: elvezető az éjszakából, a kudarc színteréről. Más tájra. Az első percekben az újságírót idegesítette a házigazda közelsége, ha tehette volna, mindenkit kiküld a szobából, csak egyedül, csak kettesben, senki felesleges nem kell. De már felment a függöny, a reggel derengése a szobába jött: színpadon vannak. Látni a lány arcát, sejtelmes. A takaró domborulatai kirajzolják a test formáját: fekvő szobor, egyszerre közeli és távoli. A világossággal együtt nő meg a lány jelentése, keze vezethetne, mutathatná a test gyönyörű útjait: de a kéz most tiltás. Határ. Lehetne szerelem határa is, lehet barátságé, haragé s nagy feloldódásé is: lehet egy más élet bejárata. Alkalmazkodnom kell, előbb tudomásul kell vennem a másik akaratát, 50