A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988

Dobos László - Táncika

— Ki itt a kormányos? — kérdi a férfi. Nem értik. — Hová megyünk? — Ismerkedünk, nem? — Mit nevetsz? — kérdezik tőle. — Befogtatok, magatok közé fontatok... — Régi vesszőkerítés, vessző a vesszőhöz, vesszőkarok, vesszőujjak. Hirtelen mozdulattal fordít az emberfonaton, kilépnek a fényből, megszűnt a lábak kopogása, hallani, ahogy fűbe kaszál a lábuk. Nem ellenkeztek, csak mintha az orvosnő maradt volna le egy lépéssel — gondolkodni. A férfi egyszerre szívja magába a levegőt és a félhomályt, gondolatban berántja maga mögött a fesztivál óriás függönyét. Fától fáig mennek, a lányok keze egyre görcsösebben karolja a férfit. Kár, hogy nincs itt a karmester, ha olykor idegesítő is a jelenléte, de most legalább segítene megoldani a helyzetet. Mert így mi lesz? Egyáltalán, mi lehet? De a második kudarc gondolatát nem engedte magához. Hárman, két lánnyal egyedül, fától fáig, szénacsomótól szénacsomóig, s nem tudunk megállni. A bal oldali lány váratlanul lemaradt, libasorrá szakadtak, az orvosnő elöl, az újságíró s a másik lány. Ledőltek egy szénacsomóba, lehet, hogy ez a mozdulat mindhármuknak mást jelentett: a tanácstalanság pillanata. A félsötétben is jól látszott, ahogy felcsúsztak a piros, fehér, sárga szoknyák, a nővérnek gömbölyűbb volt a combja, a férfi mégis az orvosnőhöz nyúlt; térde között az megállította a kezét, s nem engedte mozdulni. Elindult a bal keze is, az is hasonló sorsra jutott... Fogság, vicsorgott magában, az előbbi mozdulat volt az utolsó szabad akaratom szerinti, innen már csak képzeletben mehetek tovább. — Tulajdonképpen mit akarsz? — kérdezte az orvosnőtől. — Ez így értelmetlenség, önkínzás, csalogattok, csalogattok, aztán hideg víz. — Akármit is gondolsz a lengyelekről, ennyire könnyűek nem vagyunk. Megalázó, két pohár bor, egy kis táncika, séta, és rögtön a szoknyánk alá túrsz... Ä la vakond. Az orvosnő könyökére támaszkodva lassan felfelé csúszott, a szoknyájával betakarta az újságíró karját. Nemsokára ugyanezt tette a másik lány is. Ismét egyensúly. Csend. — Ha akarod, átöltöztetünk lengyelnek, a mienkből jut neked is, előbb a kis kötényt... — Nem játszom! Az éjszakai kaland szépen felépített terve most foszlik szét, tűnődött keserűen a férfi: a fesztivál görög amfiteátrumokra emlékeztető méretei, 44