A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988

Vajkai Miklós - Veszteglők

niil nagy számlapú karórája, amely éppen hét óra ötvenegy percet mutatott. Korcz Eliza tűrte, hogy az ellenszenves féri melléje telepedjen, s püffedt, az Időtől, a semmittevéstől puhány karja a derekára fonódjon. A hatvanhármas autópálya felől seregélyraj közelített. Később egy szórakozott cinke tűnt fel. Egyetlen kört írt le az autóbusz körül. Aztán az ülések közé merészkedve csipegetni kezdett. Ha most Braxatoris úr keze szolgálatkészen befüggönyözte volna az ablakot, s az ötvenen túli férfi szenvtelenül az asszony tudtára adta volna titkolt kívánalmait, és Eliza cinkosán kacsintott volna: az alaphelyzeten, az évmilliók által diktált konvenciókon ez mit sem változtatott volna. E helyszínről nem látszott Dél-Pressvár nyomasztóan egyhangú városnegyede. A zűrzavaraiban, zsongásaiban, folytonos gomolygásaiban és fölszámolatlan bábeliségében is monoton és anakronisztikus városrész. Közép-Pressvár semlegesítő övezete sem látszott. Sem a folyóhát meddő ezüstje. S mintha a föld, a hánykódó parlag is beszüntette volna a lélegzést. Braxatoris úr a cinke felé sandított. Most beszélhetett volna az utasokról. A 206-os járaton utazó kamaszokról, a pipiske diáklányokról, akik mindig szemetet hagynak maguk után. És arról is szólhatott volna, hogy Eliza asszony is évek óta rendszeresen figyelmet kér Braxatoris úr hétköznapjaiban. A halovány színű kosztümjeivel. Könnyű szatyraival. Retiküljeivel. Ékszereivel. Kihívóan lakkozott körmeivel. Amíg a 206-os gyorsjárat Dél-Pressvár munkásnegyedén átrobogott, Korcz Eliza mindig könyvet olvasott. Vagy éppen mímelte az olvasást. A munkásnegyed! Amellyel mint örökké visszatérő jelenséggel az asszony sohasem tudott megbékélni. Képtelen volt elviselni az ott élők mentalitását. A felelőtlenségüket. A fegyelmezetlenségüket. A tisztátalan ziláltságukat. A titkolt életérzéseikből, elfojtott vágyaikból szétpáfrányzó parlagiasságukat. A haszontalan és kísérteties és fellazíthatatlan sértődöttségüket. Önellenőrző képességük hiányát. Tisztátlanok, miközben nem tudatosítják, hogy tisztátlanságuk éppen felebarátaikat sérti. És 376