A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988

Talamon Alfonz - Az éjszaka árkádoasi

megmenekülésének éltető erecskéje, ezért kétségbeesetten próbálta rendezni gondolatait, karját egy pillanatra sem ernyesztve el. Erezte nyelvének taplószerű szárazságát is, agya megfeszített lüktetését, ahogy emlékeiből és benyomásaiból megpróbálja kipréselni a teljes egészében igaznak hihető lényeget. Még sohasem gondolkozott el azon, hogy mit mondott volna az idegennek, ha az C. felől kérdezi. Most, mikor talán az élete függött minden szótól, képtelen volt valami nagyot kigondolni, mert az egyszerű hétköznapi mozdulatokat akarta bearanyozni szavaival, amire pedig, érezte, hogy képtelen. De életösztöne kiszaggatta sejtjeiből a legintimebb, legfélreesőbb zugba rejtett képeket és gondolattöredékeket is, amelyek képzeletének mocskos termékei voltak, és amelyekről még önmaga előtt is félt volna beszélni, rácsodálkozását C. mellének ringására, teste fehérségére, zászlóként lebegő hajának omlására, szemöldökének ívére. B. B. rádöbbent, hogy csak C. testét ismeri, csak arról tudna mesélni még vérpadja lucskában is. Rájött, hogy létezik egy másik C. is, akit nem ismer, s aki ezért most a nagykabátos markaiba taszítja őt. A nagykabátos pedig már a fogai között tartja a táblát, és a bőrkötényessel együtt felcsigázva várják B. B. összeomlását. B. B. gondolatmenetéből újra és újra kicsúszik a másik C. egésze. Elengedte az ajtó fogantyúját, mindkét kezét arcára szorította, még a leszámolás pillanatában is kereste a másik C. anyagát, akit sehogy sem sikerült eggyé gyúrnia az elsővel. Erőfeszítésébe ekkor avatkozott be a folyosóról valamelyik támadójának a hangja, B. B. légvárait kövér léggömbökként pukkasztotta el, túlkiabálva a kalapácsütésként zuhogó kerékcsattogást. — C. nem létezik. Számodra jelenés a valóságban. B. B. ujjaival csapzott hajába túrt, megzavarodva indult volna a folyosóra, de ajtaja előtt, a függönyről hiányzott az árnyék. B. B. úgy gondolta, egészen biztosan elbújtak valamelyik fülkében, ahonnan szemmel tarthatják az ajtót. Fáradtan elnyúlt a padlón, és a vonat monoton, fémkemény dübörgését kezdte hallgatni, amely zúgássá csendesült, mintha a szerelvény alagútban robogna. 352