A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988

Talamon Alfonz - Az éjszaka árkádoasi

susogását. B. B. tudta, hogy az ördög nem alszik, ezért leugrott a kerítéspárkányról, és sietve elindult a sötétben tátongó mellékutcába, mert úgy gondolta, azon keresztül hamarabb kiér az állomásra. Nagyon sokat kockáztatott, hiszen a vonat, amelyhez sietett, az utolsó volt azon a napon, és ha lekési, csak valamikor másnap reggel érkezik a következő, vagy még később, mivel holnap ünnepnap lesz. Miközben üres poharával az asztalon szórakozottan játszik, B. B. újra végiggondolja a hetek, hónapok alatt csiszolgatott, megvalósíthatatlannak tűnő álmok és hétköznapi mozdulatok ötvözetéből álló tervét. Valójában nagyon szereti játékosan simogatni C. arcát, amelyen hosszas forradás, esetleg a mosolynál összeránduló bőr árka húzódik, de meg sem akasztja B. B. ügyetlen ujjainak gépies útját, amint beárnyékolják C. szemét, lassan elvonuló ködöt telepítve rá, mert túlságosan vontatott az egész, mintha B. B. nem teljes odaadással csinálná az egészet, vagy mintha C. túlságosan is elhúzódna tőle, igyekszik lágy mozdulatokkal lefogni B. B. kezét, hogy csak vele kelljen szembenéznie, és ne önmagával. B. B. tudja, hogy mindez a felpörgetett agy parancsát végző hadmozdulat, amely láthatatlan ellenség legyőzésére irányul, a vad forgatagra, amelyben együtt kavarog az agóniába roskadt lélek, eddigi énjük lelke a most születővel, az újjal, amely egymás karjaiba zárva, verejtékben meg gyönyörökben fürdik. B. B. meg akarja csókolni C. száját. Tudja, hogy valójában többre vállalkozik, mert C. lelkét csak gyilkossággal tudja átgyúrni. B. B. a lelke mélyén retteg az esetleges be nem fejezett utód erejétől. Úgy gondolja, hogy az ilyesmihez a szerencsén kívül semmi más nem kell. A szerencse idáig B. B. mellett áll, hiszen, íme, terve megvalósításához jobb körülményeket nem is remélhetne: üres ház, egyre nehezülő félhomály, poharazgatás, bizalmas beszélgetés. C. éppen a konyhában van, ahová azért ment ki, hogy megtisztítsa a megtelt hamutartót, és hogy az üres tálcán néhány szárazsüteményt hozzon be, de az is elképzelhető, hogy gondolatainak összeszedését vagy átcsoportosítását akarja titkon elvégezni, az órát lesni, meddig kell még kitartania, idegesen turkál a menetrendben. B. B. hirtelen feláll a szobában, székét maga alatt megemelve, nehogy zajt csapjon, bár elővigyázatossága fölösleges, mert a vastag szőnyeg szivacsként issza a zajokat, és ezt ki is használja, végig a szőnyegen ellopakodik az ajtóig. Az előszoba ajtaja előtt megáll, és feszülten figyel a konyhából kiszűrődő zajokra. Valójában nem is figyel, arra használja fel az időt, hogy újra átgondoljon mindent, ám ez a fölöslegesnek tűnő megtorpanás oda vezet, hogy félni kezd esetleges kudarcától. Félénken visszafordul a szoba felé, ahol a berendezési tárgyak 329