A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988

Rácz Olivér - Ha valakit esetleg érdekel

lenne — mondtam bátortalanul. — Megnősültem közben, ha nem tudnád. És unom, hogy a feleségem tart el. Ez volt az igazság, és ezt Kucsinka is tudta. Valahányszor a varrógépre gondoltam, amelyet Judit fürge lába hajtott naphosszat, meg a gombostűkre a szája sarkában, meg a sok rohadt spinére, akik előtt térdelt, guggolt, vagy a földön, a lábuknál kuporgott, a szoknyájuk alját mustrálgatva — „Nem lesz ez slusszban egy kicsit bő, aranyom?... Gondolja, hogy ez a húzás illik majd ide, kedveském?... Én úgy látom, mintha az eleje egy gondolattal hosszabb lenne, szivikém..." —, egyből felszaladt az agyamban a pumpa. Kucsinka tisztában volt a dolgokkal. De azért megkérdeztem: — Tudod, mit keres a feleségem? — Nem — mondta Kucsinka megfontoltan. — De azt tudom, hogy mit talált. Téged. És ha majd sittre vágnak a miatt a fazon miatt, akkor időnként majd eljárhat hozzád beszélgetőre is. Eredj vissza az iskolába, Törek — mondta szelíden. — Az a fazon nem kóser... — Kétszer annyit kínál, mint amennyi a tanári fizum lenne - ismételtem meg makacsul. — És a buli tisztességes. Engedélye van. Láttam. Bejegyzett szállítási vállalkozó. A katonaságnak is szállít — vágtam ki a végső tromfot, hogy Kucsinka lássa, milyen tiszta buli a tag vállalkozása. Kucsinka rám bámult. — A katonaságnak, mi? És akkor mi van? Nem válaszoltam. Jó, a háború alatt géhás őrmesterekkel üzletelt a tag. Egy ilyen géhást én is ismertem. Amikor annak idején kiakolbólítottak az iskolából — „A Magyar Királyi Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter Úr további alkalmaztatása iránti kérelmét nem tartja teljesíthetőnek" —, néhány hónapig egy faraktárban ügyködtem. Nagy tételekben árultuk a deszkát, faragott fát, gerendát — mindent. Olykor a hadsereg is vásárolt nálunk: „őskeresztény, árja" cég voltunk. Aztán egy szép napon behívott a tulaj a magánirodájába. „Törek úr", mondta titokzatosan és bizalmas suttogással, „ma délután jön egy törzsőrmester a huszonegyesektől. Már gyakran járt itt. Maga is ismeri. Az a nagydarab, bajuszos, a bal pofáján valami sebhellyel. Megrendelést hoz. Mondja meg neki, hogy hétfőn jöhetnek az áruért : addigra minden ott lesz a hármas számú sopniban. Ezt a borítékot pedig diszkréten adja át neki... Négyszemközt!" A borítékot gondosan beragasztották, de odakint sütött a nap. Csak 311