A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988

Rácz Olivér - Ha valakit esetleg érdekel

levelekkel kezdett elárasztani — akkor már komoly ideológiai meg etikai nézeteltérések merültek fel közöttünk, részint miatta, részint a fia miatt, akit el kellett tanácsoltatnom az iskolából — első mérgemben magam akartam elégetni a szótárt, de aztán mégsem égettem el. A szótár nem tehetett róla. A tag mellesleg ragyogóan fogalmazott: a névtelen levelei tartalmából, utalásaiból, stílusából mindig pontosan tudtam, kinek az írásművét olvasom — akár alá ís írhatta volna a zord fenyegetésekkel teletűzdelt leveleit. — Jó — mondta Kucsinka. — És most mi a frászt akarsz? — A tanácsodat - mondtam konokul, noha előre tudtam, mit fog válaszolni. Kucsinka felült. — Ha jól emlékszem — mondta megfontoltan —, évekig azon nyavalyogtál, hogy a nyilasok nem engedtek tanítani. Most taníthatsz, és akkor be akarsz szállni egy üyen ócska madár ócska bulijába. Mindig mondtam, hogy meg vagy húzatva. Akkor inkább menj vissza zsarunak... Akkor legalább nem kellene naphosszat az ügyfelek után futkosnod: ők jönnének hozzád. Kényelmes állás... Erre az utóbbi pimaszságára nem is válaszoltam. De azért védtem a magamét. — A tanári állás se olyan jaj de kényelmes mostanában — mondtam. - A szabad pályán szabadabban mozog az ember — fűztem hozzá bölcsen. Kucsinka bólintott. — És nem is kellene dolgozatokat javítanod — mondta sunyi megértéssel. — Meg bizonyítványokat írnod... — És nem kellene dolgozatokat javítanom — ismételtem meg szárazon. Kucsinka még az előbbi életemből tudta, hogy nem szeretek dolgozatokat javítani. Illetve a javítással még nem lett volna baj, de a kijavított dolgozatokra osztályzatokat is kellett adni, és ettől mindig félszegség fogott el. Ki a fene tudja pontosan meghatározni, hol végződik a jó és hol kezdődik az elégséges?... A bizonyítványok írásától meg minden félévben, év végén egyenesen héráz fogott el. Ha az ember csak egyetlen vesszőt vagy egy rohadt pontot elhibázott, már másolhatta át az egészet elölről. De most nem erről volt szó, s ezért egészen másfelől közelítettem meg a kérdést. — A tag majdnem kétszer annyit kínál, mint amennyi a tanári fizum 310