A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988

Rácz Olivér - Ha valakit esetleg érdekel

a hustáki banda tagja volt. Főképpen snúrozásban meg golyázásban jeleskedett. Ifjabb éveinkben volt úgy, hogy hatunknak-nyolcunknak is elnyerte az összes, féltett színes golyóját, serdültebb éveinkben pedig snúrozásban az összes, keservesen összekuporgatott filléreinket.^De azért eszünk ágába sem jutott volna, hogy akár az egyetlen édestestvérünk életéért is bemerészkedtünk volna a főispáni hivatalába: már az előszobájában hülyére vertek volna a szüntelenül ott csellengő, karszalagos, pártszolgálatos pribékjei. Kucsinka szemrebbenés nélkül besétált hozzá. Persze, és bármennyire sajnálatos, ez meglehetősen rossz fényt vet hajdani szűkebb szülőföldünkre: a pribékek között is akadtak hustáki szülöttek, akik akkor még nem voltak teljesen tisztában Kucsinka politikai szemléletével és érzelmeivel. Kucsinka akadálytalanul bejutott a Parkett-táncoshoz, és Baricska másnap, a felismerhetetlenségig összevert állapotban ugyan, de kijött a vizsgálatiból. „Hogyan csináltad?", faggattuk akkor dermedten Kucsinkát. „Megígértem neki, hogy beverem a pofáját", válaszolta Kucsinka egykedvűen. Lehet, hogy így történt: a Parkett-táncos végeredményben gyáva féreg volt. Kucsinka viszont utóbb holmi kitüntetéseket is kapott: ezeket fapofával elrakosgatta, de a népi milíciába nem lépett be. Amikor a város felszabadult, rántott egyet a derékszíján, mint tagbaszakadt bútorszállító legények, amikor a súlyos, régimódi hálószobaszekrény már a helyén áll, és legyintett: „A többi a ti dolgotok..." Engem viszont egyből kiszúrt a népi milícia miatt. — Törek zsaru lett — újságolta szerte, a képén kaján vigyorral, az egész Hustákon. — Jó lesz, ha észnél lesztek. Gumibotot fog viselni meg stukkert. Semmi zűr. Törek még azokat is bekíséri majd, akik disznóságokat mernek firkálni a falra. Vagy lepisilik a palánkot. Gumibotot meg stukkert nem kaptam: kaptam egy ócska, kimustrált magyar katonai karabélyt — volt belőlük elég —, és beosztottak őrszolgálatra az alagúthoz, felügyelni az önkéntes (ezeket toborozták) meg a korántsem önkéntes (ezeket begyűjtötték) munkaosztagokra. Az alagutat felrobbantották a nácik. A ki- meg bevezető két sínpárral egyetemben. Egyelőre hevenyészve lefektetett, az alagút romjait megkerülő sínpáron szállították oda a talpfákat, aládúcolásra szánt gerendákat, pilléreket, építkezési anyagokat, olykor az embereket is. A munkálatokat 306