A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988
Rácz Olivér - A konda
a cingulus ünnepélyes elszállítása és a kamarás úr kezébe történő áhítatos átadása a hetesek hatáskörébe tartozott, és külön, magasztos szertartást jelentett. — Tanár úr, kérem, a kamarás úr a katedrán felejtette a cingulusát!... — Látom. A két hetes keresse meg a kamarás urat, és adja át neki a cingulusát és tiszteletteljes üdvözletemet. Szép és kedves élet volt. De még kedvesebbé azon a keddi napon kedvesedett, amelyen Pákh és Kondor az első hivatalos óralátogatásban részesültek. Kondor óráján — természetrajz a harmadik bé osztályban — Rogóczi igazgatóhelyettes úr tette tiszteletét; Pákh óráját — irodalom a negyedik osztályban — maga a kamarás úr látogatta meg. Utóbb kiderült, hogy nemcsak a fiatal tanároknak elsődlegesen kijáró hospitálás céljából: elsősorban egy örvendetes esemény közlése végett. — Szép, hangulatos óra volt — mondta a kamarás úr Pákhnak, amikor az óra után leültette az igazgatói irodában. — Érted a mesterségedet, édes fiam. De hát irodalmat nem is lehet másképpen tanítani, csak hangulatosan. Aki az irodalmat nem tanítja szívvel-lélekkel, attól meg kellene vonni a tanári oklevelét... De nem ezért mentem el az órádra, édes fiam: megérkezett az állami szervektől a jóváhagyásotok. A beleegyezés. Formaság volt, tudod, de azért jó, hogy elintézték. Erre ma este koccintunk!... Csakhogy Pákh nagyon jól tudta, hogy ez a formaság ezúttal nem volt olyan egyszerű dolog — az egyházmegyei igazgatás alatt álló iskolába is csak állami jóváhagyással lehetett tanerőket felvenni —, s ha a kamarás úr és a kanonok úr, az „egyházmegyei főtanfelügyelő úr őméltósága" nem gyakoroltak volna kellő nyomást Szent István országának és mellesleg a zsidótörvényeknek „állami szerveire", akkor őket kettőjüket Kondorral együtt, már régen bevonultatták volna katonának, és ő talán már régen valamelyik büntető alakulatnál, Kondor pedig bizonyára valamelyik munkatáborban, csákánnyal és lapáttal a vállán, védené a hazát. így is csodával határosan csikarták ki már három éve a katonai halasztásukat. Az első évet aránylag könnyen úszták meg: még az oklevelük megszerzése előtt kezdtek tanítani: jogos volt a halasztás. Tanárhiány volt. Miután megkapták az oklevelüket, és ezzel megszűnt a tanulmányi halasztásuk, Kondor fejéből pattant ki az a csodálatos ötlet, amely ideig-óráig még megmentette őket a bevonulástól. 276
