A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988

Rácz Olivér - A konda

— Most pedig beiratkozunk a kereskedelmi főiskolára — jelentette be Kondor, nyomban a tanári oklevelük átvétele után. — Megbolondultál? — Korántsem. Már voltam a kvesztornál. Jól ismerem. Náluk a kutyát sem érdekli, hány főiskolai oklevél lapul már a zsebünkben. Kevés a beiratkozó. A nemzet dísze, virága nem iratkozik be a kereskedelmire: jogra meg az orvosira iratkoznak. Egyből felvesznek. És a kereskedelmi ráadásul itt van, helyben. Néha, ha lyukas óránk lesz, még az előadásokra is benézhetünk. — De én annyit értek a kereskedelmi számtanhoz, sőt a nem kereskedelmi számtanhoz is, mint tyúk az ábécéhez — mondta Pákh elképedve. — Egyből kiszúrnak. — Na és? Az első szemeszter végénél előbb nem szúrnak ki, a halasztás viszont egy évre szól. Mit veszíthetsz? Utóbb kiderült, hogy Kondor ötlete valóban zseniális volt: a főiskolán mindössze a hajdani érettségi bizonyítványukat kellett bemutatniuk (meg a keresztlevelüket, természetesen: tévedés ne essék — nem a születési bizonyítványukat, hanem azt a nagyon fontos okmányt, amely igazolta, hogy a keresztény hitfelekezetek valamelyikéhez tartoznak), s miután kitöltöttek néhány lepedőnyi jelentkezési ívet — Kondor az élő nyelvek közül a német nyelvet választotta, és utóbb milyen igaza lett! Pákh pedig az olaszt, nem mintha kereskedelmi kapcsolatokat óhajtott volna létesíteni Mussolini Olaszországával, hanem egyszerűen azért, mert mindig is szerette volna ismerni Dante és Petrarca nyelvét —, már fel is vették őket. Sőt simán megkapták — és ez volt a lényeg — a katonai hatóságokhoz benyújtandó, „tanulmányaik befejezéséig tanulmányi halasztást javasló" igazolást is. Tanulmányi halasztásuk birtokában viszont éppen ilyen simán megkapták a Tankerületi Királyi Főigazgatóság kegyes végzését, amely szerint a nevezett iskolai hatóság a további tanítási évre is hajlandó őket „ideiglenes, kisegítő, óraadó" tanári minőségben alkalmazni. Tanárhiány volt. Kondor merész ötlete viszont főnyereménynek bizonyult. Kondor mellesleg olykor valóban eljárt a kereskedelmi főiskola előadásaira, elsősorban természetesen a délutániakra, sőt — Kondor jó matematikus volt —, az első szemeszterben még az előírt kollokviumokat is letette. Csak a második szemeszterben, az év végén tanácsolták el: egyes tantárgyakból egyetlenegyszer sem szerepelt a jelenlevők névsorában. 277